Magokoro

“Gyakorlás közben tiszta szíved (magokoro) kell legyen. Ez a szív olyan, mint az izzó körtében lévő izzószál, mely ragyogóan fénylik.”
Hatsumi Masaaki

Az alábbi részlet John Stevens, Jamaoka Tessu – A “kard nélküli iskola” megalapítójának élete című könyvéből származik:

A rengeteg, Tessunál udvariassági látogatást tevő kardvívók között volt Csóemon, „a hóhér” valamint „Edo réme” is. Csóemon a régi katonai rezsimben szolgált ítélet-végrehajtóként. Szolgálata során jóval több, mint kétezer fejet vágott le. Tessu ezt kérdezte tőle:
– Olyan sok embernek láttad a halálát. Tapasztaltál valamilyen rendkívüli különlegességet?

– Csak egyszer – válaszolta Csóemon. – A Nezumi Kozó nevű banditát (a japán Robin Hood) és a szeretőjét, a híres kurtizánt, Kacsót készültem éppen kivégezni. Kacsó került sorra először. Nem volt hajlandó megengedni, hogy bekössem a szemét, és tökéletes nyugalommal várta a csapást. Amikor felemeltem kardomat, hogy az ítéletet végrehajtsam, kővé dermedt a kezem. Leengedtem a kardot, majd újból próbálkoztam. Ezernyi alkalom közül akkor először történt meg velem, hogy tétováztam. Végül mély lélegzetet vettem, és elhatároztam, hogy méltó leszek arra, hogy én vágom le Kacso fejét. Ekkor már sikerrel jártam. Ezután Nezumi Kozó következett. Ő is elszántan lépdelt fel a kivégzőhelyre és ő sem kötött a szemére kendőt: „Kérlek, azonnal sújts le!” – mondta. Megint nagyon nehéz volt az elítélt szellemi erején felülkerekednem, és csak a harmadik próbálkozásra jártam sikerrel.

– Értem – tűnődött Tessu. – Szívük tiszta volt, tudatuk pedig világos. Az ilyen halálra a legnemesebb szamurájok méltók.